Nyílt levél Zelles Sándor Úr,
a Kincstári Vagyoni Igazgatóság Vezérigazgatója részére
Budapest

Tisztelt Zelles Úr!

A Helyi Théma c. lapban megjelent nyilatkozatára reagálva szeretném emlékeztetni, hogy Ön az adófizetők pénzét fogyasztja, és mint a "szolgáltató" állam tisztviselője köteles engem, mint adófizető választópolgárt - ha nem is közvetlenül, de lagalább az Ön vezérigazgatására bízott intézmény apparátusa útján - a törvényekben meghatározott módon és határidőn belül válaszra méltatni.

Ezt Ön, csakúgy, mint tisztelt elődei rendre elmulasztják, amikor pedig leereszkednek hozzám, kioktató, arrogáns hangnemet használnak. A stílus, persze, maga az ember.

Ön az említett nyilatkozatában kijelentette, hogy "tarthatatlan, hogy 80 négyzetméteres lakásban havi 6 ezer forint lakbért fizessenek". Ez, felteszem, az Ön magánvéleménye, és úgy gondolom, erre a nyilatkozatban utalnia illett volna. Érdekelne viszont, hogy milyen törvény alapján határozta meg Ön az én 2007. január 1-jétől fizetendő lakbéremet? Ez ugyanis nem az Ön magánügye.

Érdekelne továbbá az is, hogy,
- miért nem válaszolt több mint két hónap alatt sem - lakótársaimmal közösen - Önnek írt levelemre; (az ugyanis nem magánlevél volt), (Közben további négy hónap telt el válasz nélkül! Viszont tudomásunkra jutott, hogy az Ön egyik munkatársa egyik lakótársunkat arra buzdítja: vegye át a bérlők érdekeinek képviseletét tőlünk, akik immár egy évtizede próbálunk értelmes, kölcsönösen elfogadható megoldást találni a ház és saját sorsunk megnyugtató rendezésére. - 2007. június 19.)
- milyen törvény alapján szándékozik Ön, az említett nyilatkozata szerint, az Andrássy út 88-90 sz. alatti bérházat értékesíteni, a bérlő, vagyis az én megkerülésemmel? (ami szintén nem magánügy).

Vannak lakótársaim, akik arra is kíváncsiak lennének, hogy Ön hol lakik, milyen módon jutott a lakásához, és, hogy ott mekkora lakbért fizet, de azt gondolom, hogy ez az Ön magánügye, úgyhogy ez a megjegyzés pusztán tájékoztató jellegű.

Tekintettel arra, hogy Ön egy közügyben, nagy nyilvánosság előtt magánvéleményének adott hangot, megkockáztatok én is egy-két magánjellegű kérdést:
- Ön mit tenne abban az esetben, ha hozzám hasonlóan egy olyan műemlék jellegű bérházban lakna, amelynek bérlőit Önhöz hasonlóan arrogáns és cinikus hivatalnokok felelőtlen és ostoba döntéseinek sorozata következtében - műemlékvédelmi okokra hivatkozva - megfosztják a hasonló bérházak lakóit megillető tulajdonszerzési joguk gyakorlásától, eközben a tulajdonos képviselője - a most éppen Ön által vezérigazgatott intézmény - folytatólagos törvénysértést követ el, amennyiben nem tesz eleget az állami tulajdon megóvására vonatkozó kötelességének.
- Mit tenne Ön abban az esetben, ha az Ön ingatlankezelője folyamatosan elherdálná azt a pénzt, amelyet az Ön által is lakott épület állagának megóvására, tisztántartására, szépítésére kellene fordítania?
- Végezetül, mit tenne Ön az én helyemben, ha bérlőként évek óta lelketlen bürokraták kiszolgáltatottjának érezné magát?

Kellemes meglepetést szerezne, ha szakítana a KVI vezetőinek - az említett cikk tanúsága szerint Ön által is folytatott - hagyományával, és érdemi válaszra méltatna - mintegy száz bérlőtársammal együtt.

A remény hal meg utoljára!

Üdvözlettel,

Léderer Pál
Bérlő

Budapest, 2007. február 21.