Javaslat az Andrássy út 88-90. megmentésére
Házunk több bérlőjének meglátása szerint az épületet egy igazi PPP-konstrukcióban, vagyis public-private-partnership, azaz a köz és a magánerő/érdek okos, előretekintő közös nevezőre hozásával lehetne előbb megmenteni, majd valamennyi érintett és érdekelt kölcsönös hasznára és megelégedésére olyan módon fel- és megújítani, hogy az ismét eredeti pompájában tündökölhessen, a lakók kényelmét szolgálja és esztétikai élménnyel ajándékozza meg a városlakókat és az Andrássy utat felkeresőket.
1. Az épületet a tulajdonos (KVI) társasházzá alakítja.
2. A bérlők, élve törvényben rögzített elővásárlási jogukkal, társtulajdonosokká válnak.
3. Az állam átmenetileg tulajdonosa marad azoknak a lakásoknak, amelyek bérlői nem tudnak, vagy nem óhajtanak élni elővásárlási jogukkal. Az ő bérleti szerződéseik érvényben maradnak. Elővásárlási jogukat azonban értékesíthetik, úgy, hogy a jogi személyiséggel nem rendelkező társtulajdonosoknak első helyen, az állam képviselőjének második helyen elővásárlási joguk van ezekre a bérleményekre.
4. A közös helyiségek - padlástér, pincerendszer, üzlethelyiségek, egyéb közösségi célra használható vagy e célra kialakítható házrészek - közös tulajdonba kerülnek, amelyeket a társasház tulajdonosi közössége nyílt pályázat útján értékesít. Az értékesítés feltétele, hogy a pályázat győztese köteles előre rögzített idő alatt és minőségben az épület teljes felújítását, beleértve a gépészeti munkálatokat is, a műemlékvédelem előírásainak figyelembe vételével elvégezni. Az így kialakuló háromoldalú - PPP - tulajdonosi közösség közös felelőssége pályázati úton és/vagy jelzálogkölcsön igénybevételével ésszerű határidőn belűl elvégeztetni a műemléki védettség alatt álló sgrafitto világszínvonalú restaurálását.
5. A tulajdonosi közösség egyesületet vagy alapítványt hoz létre az Andrásy út 88-90. városmarketing-értékének közös hasznosítására, azzal a céllal, hogy a bevételt részben az épület folyamatos műemlékvédelmére fordítja.
6. Az egyesület vagy alapítvány a lakóközösség rászoruló tagjainak szociális támogatásába is bekapcsolódik, erejéhez mérten, és mindent megtesz annak érdekében, hogy hozzájáruljon az épület állagának megóvásához, a lakók jó közérzetének védelméhez.
csütörtök, február 22
Nyílt levél Zelles Sándor Úr,
a Kincstári Vagyoni Igazgatóság Vezérigazgatója részére
Budapest
Tisztelt Zelles Úr!
A Helyi Théma c. lapban megjelent nyilatkozatára reagálva szeretném emlékeztetni, hogy Ön az adófizetők pénzét fogyasztja, és mint a "szolgáltató" állam tisztviselője köteles engem, mint adófizető választópolgárt - ha nem is közvetlenül, de lagalább az Ön vezérigazgatására bízott intézmény apparátusa útján - a törvényekben meghatározott módon és határidőn belül válaszra méltatni.
Ezt Ön, csakúgy, mint tisztelt elődei rendre elmulasztják, amikor pedig leereszkednek hozzám, kioktató, arrogáns hangnemet használnak. A stílus, persze, maga az ember.
Ön az említett nyilatkozatában kijelentette, hogy "tarthatatlan, hogy 80 négyzetméteres lakásban havi 6 ezer forint lakbért fizessenek". Ez, felteszem, az Ön magánvéleménye, és úgy gondolom, erre a nyilatkozatban utalnia illett volna. Érdekelne viszont, hogy milyen törvény alapján határozta meg Ön az én 2007. január 1-jétől fizetendő lakbéremet? Ez ugyanis nem az Ön magánügye.
Érdekelne továbbá az is, hogy,
- miért nem válaszolt több mint két hónap alatt sem - lakótársaimmal közösen - Önnek írt levelemre; (az ugyanis nem magánlevél volt), (Közben további négy hónap telt el válasz nélkül! Viszont tudomásunkra jutott, hogy az Ön egyik munkatársa egyik lakótársunkat arra buzdítja: vegye át a bérlők érdekeinek képviseletét tőlünk, akik immár egy évtizede próbálunk értelmes, kölcsönösen elfogadható megoldást találni a ház és saját sorsunk megnyugtató rendezésére. - 2007. június 19.)
- milyen törvény alapján szándékozik Ön, az említett nyilatkozata szerint, az Andrássy út 88-90 sz. alatti bérházat értékesíteni, a bérlő, vagyis az én megkerülésemmel? (ami szintén nem magánügy).
Vannak lakótársaim, akik arra is kíváncsiak lennének, hogy Ön hol lakik, milyen módon jutott a lakásához, és, hogy ott mekkora lakbért fizet, de azt gondolom, hogy ez az Ön magánügye, úgyhogy ez a megjegyzés pusztán tájékoztató jellegű.
Tekintettel arra, hogy Ön egy közügyben, nagy nyilvánosság előtt magánvéleményének adott hangot, megkockáztatok én is egy-két magánjellegű kérdést:
- Ön mit tenne abban az esetben, ha hozzám hasonlóan egy olyan műemlék jellegű bérházban lakna, amelynek bérlőit Önhöz hasonlóan arrogáns és cinikus hivatalnokok felelőtlen és ostoba döntéseinek sorozata következtében - műemlékvédelmi okokra hivatkozva - megfosztják a hasonló bérházak lakóit megillető tulajdonszerzési joguk gyakorlásától, eközben a tulajdonos képviselője - a most éppen Ön által vezérigazgatott intézmény - folytatólagos törvénysértést követ el, amennyiben nem tesz eleget az állami tulajdon megóvására vonatkozó kötelességének.
- Mit tenne Ön abban az esetben, ha az Ön ingatlankezelője folyamatosan elherdálná azt a pénzt, amelyet az Ön által is lakott épület állagának megóvására, tisztántartására, szépítésére kellene fordítania?
- Végezetül, mit tenne Ön az én helyemben, ha bérlőként évek óta lelketlen bürokraták kiszolgáltatottjának érezné magát?
Kellemes meglepetést szerezne, ha szakítana a KVI vezetőinek - az említett cikk tanúsága szerint Ön által is folytatott - hagyományával, és érdemi válaszra méltatna - mintegy száz bérlőtársammal együtt.
A remény hal meg utoljára!
Üdvözlettel,
Léderer Pál
Bérlő
Budapest, 2007. február 21.
a Kincstári Vagyoni Igazgatóság Vezérigazgatója részére
Budapest
Tisztelt Zelles Úr!
A Helyi Théma c. lapban megjelent nyilatkozatára reagálva szeretném emlékeztetni, hogy Ön az adófizetők pénzét fogyasztja, és mint a "szolgáltató" állam tisztviselője köteles engem, mint adófizető választópolgárt - ha nem is közvetlenül, de lagalább az Ön vezérigazgatására bízott intézmény apparátusa útján - a törvényekben meghatározott módon és határidőn belül válaszra méltatni.
Ezt Ön, csakúgy, mint tisztelt elődei rendre elmulasztják, amikor pedig leereszkednek hozzám, kioktató, arrogáns hangnemet használnak. A stílus, persze, maga az ember.
Ön az említett nyilatkozatában kijelentette, hogy "tarthatatlan, hogy 80 négyzetméteres lakásban havi 6 ezer forint lakbért fizessenek". Ez, felteszem, az Ön magánvéleménye, és úgy gondolom, erre a nyilatkozatban utalnia illett volna. Érdekelne viszont, hogy milyen törvény alapján határozta meg Ön az én 2007. január 1-jétől fizetendő lakbéremet? Ez ugyanis nem az Ön magánügye.
Érdekelne továbbá az is, hogy,
- miért nem válaszolt több mint két hónap alatt sem - lakótársaimmal közösen - Önnek írt levelemre; (az ugyanis nem magánlevél volt), (Közben további négy hónap telt el válasz nélkül! Viszont tudomásunkra jutott, hogy az Ön egyik munkatársa egyik lakótársunkat arra buzdítja: vegye át a bérlők érdekeinek képviseletét tőlünk, akik immár egy évtizede próbálunk értelmes, kölcsönösen elfogadható megoldást találni a ház és saját sorsunk megnyugtató rendezésére. - 2007. június 19.)
- milyen törvény alapján szándékozik Ön, az említett nyilatkozata szerint, az Andrássy út 88-90 sz. alatti bérházat értékesíteni, a bérlő, vagyis az én megkerülésemmel? (ami szintén nem magánügy).
Vannak lakótársaim, akik arra is kíváncsiak lennének, hogy Ön hol lakik, milyen módon jutott a lakásához, és, hogy ott mekkora lakbért fizet, de azt gondolom, hogy ez az Ön magánügye, úgyhogy ez a megjegyzés pusztán tájékoztató jellegű.
Tekintettel arra, hogy Ön egy közügyben, nagy nyilvánosság előtt magánvéleményének adott hangot, megkockáztatok én is egy-két magánjellegű kérdést:
- Ön mit tenne abban az esetben, ha hozzám hasonlóan egy olyan műemlék jellegű bérházban lakna, amelynek bérlőit Önhöz hasonlóan arrogáns és cinikus hivatalnokok felelőtlen és ostoba döntéseinek sorozata következtében - műemlékvédelmi okokra hivatkozva - megfosztják a hasonló bérházak lakóit megillető tulajdonszerzési joguk gyakorlásától, eközben a tulajdonos képviselője - a most éppen Ön által vezérigazgatott intézmény - folytatólagos törvénysértést követ el, amennyiben nem tesz eleget az állami tulajdon megóvására vonatkozó kötelességének.
- Mit tenne Ön abban az esetben, ha az Ön ingatlankezelője folyamatosan elherdálná azt a pénzt, amelyet az Ön által is lakott épület állagának megóvására, tisztántartására, szépítésére kellene fordítania?
- Végezetül, mit tenne Ön az én helyemben, ha bérlőként évek óta lelketlen bürokraták kiszolgáltatottjának érezné magát?
Kellemes meglepetést szerezne, ha szakítana a KVI vezetőinek - az említett cikk tanúsága szerint Ön által is folytatott - hagyományával, és érdemi válaszra méltatna - mintegy száz bérlőtársammal együtt.
A remény hal meg utoljára!
Üdvözlettel,
Léderer Pál
Bérlő
Budapest, 2007. február 21.
szerda, február 21
Már a spájzban vannak a befektetõk
Újabb Andrássy úti palotát kívánnak értékesíteni lakottan – Ezúttal az állam az eladó
Az Andrássy út 88-as számú,mûemléki védettség
alatt álló épületre sok befektetõnek fáj foga.
BÁN KÁROLY
AKincstári Vagyon Igazgatóság eladó ingatlanokat tartalmazó
listáján is szerepel az épület. A lakók több mint tíz
éve maguk is megvennék lakásaikat, de nekik nem adják. A száz
bérlõt senki nem értesítette az eladás szándékáról.
Zord hivatal
– Tizennégy év alatt számtalan kísérletet tettünk a ház lakóival,
hogy megvásárolhassuk lakásainkat – mondja az egyik lakó,
Bálint Emil –, de mindannyiszor
azzal utasítottak el bennünket, hogy a mûemlékvédelmi
hivatal nem járul ehhez hozzá, mert a lakók nem lennének
képesek felújítani az épületet.
– A mûemlékvédelmi hivatal arra hivatkozott – veszi át a szót
Markovics Vera, az egyik lakás
bérlõje –, hogy az épületet tíz éven belül fel kell újítani. A tetõt
tényleg megjavították, azonkívül volt egy belsõ festés a lépcsõházakban,
más nemigen történt. A felújítás elmaradt, minket elutasítottak,
tehát másokhoz hasonlóan nem vehettük meg a lakásokat.
Évek óta újra és újra felröppennek hírek arról, hogy az épületet
eladják, de minket errõl a szándékról a mai napig nem értesített
senki. Uram, mégiscsak száz család él a ház lakásaiban,
csak jogunk lenne megtudni, mit terveznek velünk?!
„Ösztönzõ” lakbér
Zelles Sándor, a Kincstári Vagyon
Igazgatóság (KVI) vezérigazgatója lapunk kérdésére
megerõsítette, hogy az épület „listán” van, vagyis tényleg el
kívánják adni, de elõtte még számos kérdést rendezni kell.
Például a lakbéreket, mert az mégiscsak tarthatatlan, hogy 80
négyzetméteres lakásokban hatezer forint a lakbér.
– Most készül egy mûemlékvédelmi felmérés, vagyis folyik
az értékesítés elõkészítése, de az idén már nem kerül sor az épület
pályáztatására – mondta a vezérigazgató, aki azt is hozzátette,
nagyon sok az érdeklõdõ befektetõ.
– És mi lesz a lakókkal?
– Az már a befektetõ dolga lesz, hogy megállapodjon velük.
A házban élõket rövidesen levélben fogjuk tájékoztatni arról,
hogy a tulajdonosnak, vagyis az államnak milyen tervei
vannak az épülettel.
A helyzet kísértetiesen hasonló ahhoz az eljáráshoz, ahogyan
más Andrássy úti paloták esetében történt az eladás. A
különbség csak az, hogy az épület nem az önkormányzat,
hanem a kincstár kezelésében van. A Terézvárosi Önkormányzat
is a mûemlékvédelem szempontjaira hivatkozva utasította
el a lakók elõvásárlási szándékát, mondván, a lakók egyenként
(albetétenként) nem vásárolhatják meg bérleményeiket,
mert ebben az esetben a mûemlékvédelem szempontjai nem
érvényesíthetõk.
Csapdák és jogok
Csakhogy ez – jogászaink szerint – egyszerû maszlag. A mûemlékvédelemrõl
született törvény ugyanis nem mondja azt ki,
hogy a védettség alatt álló ingatlan kinek adható el, s kinek nem.
A hivatal csupán önkormányzati tulajdon esetében dönthet arról,
hogy az épület eladható-e vagy sem, állami tulajdon esetén maga
a kulturális miniszter jogosult dönteni. A lakástörvény szabályai
azonban ebben az esetben sem kerülhetõk meg.
„Annak a bérlõnek a lakását, aki nyugellátásban részesül, és
az elõvásárlási jogával nem él, a szerzõdések fennállásáig harmadik
személy részére csak a bérlõ írásbeli hozzájárulásával lehet elidegeníteni”
– mondja ki a lakástörvény. Magyarra lefordítva:
a nyugdíjast haláláig kirakni sem lehet a bérlakásból, ha csak maga nem járul hozzá
lemondó nyilatkozatával.
Az Andrássy út 88.-ban élõk bérleti díját mindenesetre már
januárban csaknem a háromszorosára emelték, a lakóknak
237 forintot kell fizetniük négyzetméterenként.
Az elsõ fontos lépés megtörtént a lakók elüldözésére
– mondta Bálint Emil nyugdíjas kissé rezignáltan,
akinek bérleti díja 7200 forintról
21 ezerre emelkedett.
(Hely Théma, 2007. január 31.)
Újabb Andrássy úti palotát kívánnak értékesíteni lakottan – Ezúttal az állam az eladó
Az Andrássy út 88-as számú,mûemléki védettség
alatt álló épületre sok befektetõnek fáj foga.
BÁN KÁROLY
AKincstári Vagyon Igazgatóság eladó ingatlanokat tartalmazó
listáján is szerepel az épület. A lakók több mint tíz
éve maguk is megvennék lakásaikat, de nekik nem adják. A száz
bérlõt senki nem értesítette az eladás szándékáról.
Zord hivatal
– Tizennégy év alatt számtalan kísérletet tettünk a ház lakóival,
hogy megvásárolhassuk lakásainkat – mondja az egyik lakó,
Bálint Emil –, de mindannyiszor
azzal utasítottak el bennünket, hogy a mûemlékvédelmi
hivatal nem járul ehhez hozzá, mert a lakók nem lennének
képesek felújítani az épületet.
– A mûemlékvédelmi hivatal arra hivatkozott – veszi át a szót
Markovics Vera, az egyik lakás
bérlõje –, hogy az épületet tíz éven belül fel kell újítani. A tetõt
tényleg megjavították, azonkívül volt egy belsõ festés a lépcsõházakban,
más nemigen történt. A felújítás elmaradt, minket elutasítottak,
tehát másokhoz hasonlóan nem vehettük meg a lakásokat.
Évek óta újra és újra felröppennek hírek arról, hogy az épületet
eladják, de minket errõl a szándékról a mai napig nem értesített
senki. Uram, mégiscsak száz család él a ház lakásaiban,
csak jogunk lenne megtudni, mit terveznek velünk?!
„Ösztönzõ” lakbér
Zelles Sándor, a Kincstári Vagyon
Igazgatóság (KVI) vezérigazgatója lapunk kérdésére
megerõsítette, hogy az épület „listán” van, vagyis tényleg el
kívánják adni, de elõtte még számos kérdést rendezni kell.
Például a lakbéreket, mert az mégiscsak tarthatatlan, hogy 80
négyzetméteres lakásokban hatezer forint a lakbér.
– Most készül egy mûemlékvédelmi felmérés, vagyis folyik
az értékesítés elõkészítése, de az idén már nem kerül sor az épület
pályáztatására – mondta a vezérigazgató, aki azt is hozzátette,
nagyon sok az érdeklõdõ befektetõ.
– És mi lesz a lakókkal?
– Az már a befektetõ dolga lesz, hogy megállapodjon velük.
A házban élõket rövidesen levélben fogjuk tájékoztatni arról,
hogy a tulajdonosnak, vagyis az államnak milyen tervei
vannak az épülettel.
A helyzet kísértetiesen hasonló ahhoz az eljáráshoz, ahogyan
más Andrássy úti paloták esetében történt az eladás. A
különbség csak az, hogy az épület nem az önkormányzat,
hanem a kincstár kezelésében van. A Terézvárosi Önkormányzat
is a mûemlékvédelem szempontjaira hivatkozva utasította
el a lakók elõvásárlási szándékát, mondván, a lakók egyenként
(albetétenként) nem vásárolhatják meg bérleményeiket,
mert ebben az esetben a mûemlékvédelem szempontjai nem
érvényesíthetõk.
Csapdák és jogok
Csakhogy ez – jogászaink szerint – egyszerû maszlag. A mûemlékvédelemrõl
született törvény ugyanis nem mondja azt ki,
hogy a védettség alatt álló ingatlan kinek adható el, s kinek nem.
A hivatal csupán önkormányzati tulajdon esetében dönthet arról,
hogy az épület eladható-e vagy sem, állami tulajdon esetén maga
a kulturális miniszter jogosult dönteni. A lakástörvény szabályai
azonban ebben az esetben sem kerülhetõk meg.
„Annak a bérlõnek a lakását, aki nyugellátásban részesül, és
az elõvásárlási jogával nem él, a szerzõdések fennállásáig harmadik
személy részére csak a bérlõ írásbeli hozzájárulásával lehet elidegeníteni”
– mondja ki a lakástörvény. Magyarra lefordítva:
a nyugdíjast haláláig kirakni sem lehet a bérlakásból, ha csak maga nem járul hozzá
lemondó nyilatkozatával.
Az Andrássy út 88.-ban élõk bérleti díját mindenesetre már
januárban csaknem a háromszorosára emelték, a lakóknak
237 forintot kell fizetniük négyzetméterenként.
Az elsõ fontos lépés megtörtént a lakók elüldözésére
– mondta Bálint Emil nyugdíjas kissé rezignáltan,
akinek bérleti díja 7200 forintról
21 ezerre emelkedett.
(Hely Théma, 2007. január 31.)
hétfő, február 19
Megszólalt az Andrássy út 47. új, brit tulajdonosa
A lakók "azonos alapterületű" lakásokat kapnak
A Népszabadság Online Budapest szekciójában megszólalt a botrányos körülmények között értékesített és egyelőre bírósági per tárgyát képező Andrássy út 47. szám alatti bérpalota új, brit tulajdonosa.
A nyilatkozat ránk, a Körönd 3 lakóira vonatkozó legérdekesebb része így hangzik: "Az Ennet Kft. és a VI. kerületi Önkormányzat között fennálló adásvételi szerződés értelmében kártalanítani kell a bérlőket; mi a jelen bérleménnyel megegyező alapterületű ingatlant adunk a bérlők saját tulajdonába, csak ez 500 millió Ft összegre rúg. A felújítás várható költsége 1,5 milliárd Ft, amiből a tervezésre és az engedélyek beszerzésére már 290 millió Ft-ot költöttünk. Az előbb felsorolt összegek nagyságrendje jelzi azt a pénzügyi befektetési szükségletet, amit a leromlott állapotú műemléképületek igényelnek."
A teljes cikk erre a linkre kattintva olvasható a Népszabadság Online Budapest szekciójában.
szombat, február 17
Az Andrássy út 47. bérlõje csatát nyert
Az ügyészség keresetet nyújtott be a bírósághoz az eredeti állapot helyreállítására
Ez is a Thémában jelent meg.
LOSONCZI PÁL, az Andrássy út 47-es számú ház bérlõje már tavaly
nyáron megmondta, hogy õ szeretne lenni a banánhéj, amelyen elcsúszhatnak az Andrássy úti palotát áruba bocsátó képviselõk. Egyelõre beváltotta
ígéretét, hiszen a Fõvárosi Fõügyészség a múlt hét péntekén keresetet
nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz (PKKB), hogy töröltesse
nyilvántartásból. Mindez a gyakorlatban
azt jelenti, hogy a 2004-ben 150 millió forintért eladott ingatlan
tulajdonjoga visszaszáll az önkormányzatra. A Fõvárosi Ítélõtábla tavalyi
ítélete kimondta az adásvétel semmisségét, de a bírósági végzés nem
rendelkezett e döntés jogkövetkezményeirõl, vagyis a tulajdoni lapra 2005-
ben felvezetett bejegyzés törlésérõl. Az Andrássy út 21-es számú ház
lakóközösségi egyesülete is pert indított az önkormányzat, illetve a vevõ Amelus Kft. ellen, hasonlóan az adásvételi szerzõdés megsemmisítését
kérve. Ebben a perben március elsején lehet ítélet.
A Fõvárosi Fõügyészség a múlt hét péntekén keresetet
nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz
(PKKB), hogy töröltesse az Ennet Kft. tulajdonjogát
a földhivatali nyilvántartásból.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 2004-ben 150 millió forintért
eladott ingatlan tulajdonjoga visszaszáll az önkormányzatra.
BÁN KÁROLY
AFõvárosi Itélõtábla tavalyi ítélete kimondta az adásvétel
semmisségét, de a bírósági végzés nem rendelkezett
e döntés jogkövetkezményeirõl, vagyis a tulajdoni lapra
2005-ben felvezetett bejegyzés törlésérõl – mondta a Helyi Témának
Morvai Attila, a Fõvárosi Fõügyészség szóvivõje.
Irányadó per
Számunkra, köröndi lakók számára itt jön a lényeg: Ha a bíróság az ügyészség indítványát elfogadja – és ez az ítélõtábla
határozata nyomán lényegében formalitásnak tekinthetõ
–, akkor az önkormányzat és a belga úr cége között köttetett
adásvételi szerzõdés a gyakorlatban is semmissé válik, ami
két dolgot jelent: 1. a tulajdoni lapról törölni kell a vevõ nevét;
2. az önkormányzatnak kártalanítania kell az Ennet Kft.-t.
Az ügyészség beavatkozásának abban az értelemben is
jelentõsége van, hogy ha az Andrássy út 47-es számú házban
folyó perben ítélet születik, akkor az bekerül a Bírósági Határozatok
könyvébe. Márpedig ez a bírósági döntés a többi
Andrássy úti per kimenetele szempontjából is döntõ lehet,
hisz ez ítélet a többi bíróság számára már irányadó.
Szalonképtelen csere
Nagyon tanulságos számunkra az Andrássy út 21. sz. ház ügye is, ez ugyanis azt húzza alá, hogy mennyire fontos lenne mielőbb meglakítani a Körönd 3 lakóinak egyesületét és pert kezdeményezni az ÁLLAM - ill. az őt képviselő KVI - ellen.
Az Andrássy út 21-es számú ház lakóközösségi egyesülete is
pert indított az önkormányzat, illetve a vevõ Amelus Kft. ellen,
hasonlóan az adásvételi szerzõdés megsemmisítését kérve.
Ebben a perben a legutolsó tárgyalást január 25-én tartották,
az újabb fordulóra pedig március elsején kerül sor. Erdélyi Mihály,
a lakók képviselõje lapunkat úgy tájékoztatta, hogy a
perben már márciusban ítélet várható. Az itt élõk nem egyszerûen
a semmiség kimondását kérik a bíróságtól, hanem azt is,
hogy foglaljon állást a lakók elõvásárlási jogának kérdésében
is. A lakók ugyanis korábban több alkalommal is meg
akarták vásárolni bérelt lakásaikat, de az önkormányzat nekik
nem adta el. Az egyesület perbe hívta az ügyészséget is, ezt az
indítványt azonban a bíróság egyelõre nem méltányolta –
mondta a lakóegyesület elnöke.
Az ügyészségi törvény olyan esetekben teszi lehetõvé a törvényességi
felügyelet perbe avatkozását, ha a vitatott ügyben
közérdekrõl van szó, illetve a perben lévõ valamelyik fél ezt
igényli is. Az Andrássy úti paloták esetében mindkét feltétel
adott, hiszen az Andrássy úti paloták önkormányzati, következésképp
kincstári tulajdonban voltak, s azokat pályáztatás
nélkül adta el az önkormányzat.
Ráadásul úgy értékesítette az ingatlanokat, hogy nem tett
eleget bérbeadói kötelezettségének a lakókkal szemben.
Hûen? Hûtlenül?
A másik feltétel is adott a perbe avatkozáshoz, hisz a lakók maguk
tettek panaszt az ügyben, s kérték az ügyészség beavatkozását.
A Fõvárosi Fõügyészség más Andrássy úti ingatlanok adásvételi
szerzõdését is vizsgálja, de a többi ügyben még nem alakította
ki álláspontját – hangsúlyozta Morvai Attila szóvivõ.
Az Andrássy úti paloták ügye már a Legfõbb Ügyészséget
is megjárta, ahol olyan álláspont született, hogy a képviselõ-
testület számára az önkormányzati vagyon nem saját vagyonnak,
hanem idegen vagyonnak minõsül, következésképp
– ha bebizonyosodik, hogy áron alul adták el – a képviselõ-
testület tagjaival szemben felmerülhet a hûtlen kezelés
gyanúja. Az ügyben részint a Nemzeti Nyomozóhivatal, részint
a BRFK gazdaságvédelmi osztálya nyomoz.
CSINOS KIS ÜGY Az Andrássy út 21-es számú házat 295 millió forintért
és egy fürdõszobaszalonért adta el az önkormányzat az Amelus
Kft.-nek. Pontosabban az említett vételár mellett azt a fürdõszobaszalont
ajánlotta fel cserébe a vevõ, amelyet még 1998-ban magától az
önkormányzattól vásárolt. Ráadásul a csereingatlan visszavásárlására
opciós, tehát elõvásárlási jogot szerzett. Érdekes, hogy az Andrássy út
21-es számú ház lakói közül a lelépési pénzt illetõen már többekkel
megegyezett az ingatlan megvásárlója, akik már el is költöztek. Nagy
magabiztosságra vall ez a lépés, holott ha a bíróság ebben az ügyben
is kimondja az adásvétel semmisségét, akkor a babaruha – elvben – a
már kiköltözött lakóknak is visszajár.
Az ügyészség keresetet nyújtott be a bírósághoz az eredeti állapot helyreállítására
Ez is a Thémában jelent meg.
LOSONCZI PÁL, az Andrássy út 47-es számú ház bérlõje már tavaly
nyáron megmondta, hogy õ szeretne lenni a banánhéj, amelyen elcsúszhatnak az Andrássy úti palotát áruba bocsátó képviselõk. Egyelõre beváltotta
ígéretét, hiszen a Fõvárosi Fõügyészség a múlt hét péntekén keresetet
nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz (PKKB), hogy töröltesse
nyilvántartásból. Mindez a gyakorlatban
azt jelenti, hogy a 2004-ben 150 millió forintért eladott ingatlan
tulajdonjoga visszaszáll az önkormányzatra. A Fõvárosi Ítélõtábla tavalyi
ítélete kimondta az adásvétel semmisségét, de a bírósági végzés nem
rendelkezett e döntés jogkövetkezményeirõl, vagyis a tulajdoni lapra 2005-
ben felvezetett bejegyzés törlésérõl. Az Andrássy út 21-es számú ház
lakóközösségi egyesülete is pert indított az önkormányzat, illetve a vevõ Amelus Kft. ellen, hasonlóan az adásvételi szerzõdés megsemmisítését
kérve. Ebben a perben március elsején lehet ítélet.
A Fõvárosi Fõügyészség a múlt hét péntekén keresetet
nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz
(PKKB), hogy töröltesse az Ennet Kft. tulajdonjogát
a földhivatali nyilvántartásból.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 2004-ben 150 millió forintért
eladott ingatlan tulajdonjoga visszaszáll az önkormányzatra.
BÁN KÁROLY
AFõvárosi Itélõtábla tavalyi ítélete kimondta az adásvétel
semmisségét, de a bírósági végzés nem rendelkezett
e döntés jogkövetkezményeirõl, vagyis a tulajdoni lapra
2005-ben felvezetett bejegyzés törlésérõl – mondta a Helyi Témának
Morvai Attila, a Fõvárosi Fõügyészség szóvivõje.
Irányadó per
Számunkra, köröndi lakók számára itt jön a lényeg: Ha a bíróság az ügyészség indítványát elfogadja – és ez az ítélõtábla
határozata nyomán lényegében formalitásnak tekinthetõ
–, akkor az önkormányzat és a belga úr cége között köttetett
adásvételi szerzõdés a gyakorlatban is semmissé válik, ami
két dolgot jelent: 1. a tulajdoni lapról törölni kell a vevõ nevét;
2. az önkormányzatnak kártalanítania kell az Ennet Kft.-t.
Az ügyészség beavatkozásának abban az értelemben is
jelentõsége van, hogy ha az Andrássy út 47-es számú házban
folyó perben ítélet születik, akkor az bekerül a Bírósági Határozatok
könyvébe. Márpedig ez a bírósági döntés a többi
Andrássy úti per kimenetele szempontjából is döntõ lehet,
hisz ez ítélet a többi bíróság számára már irányadó.
Szalonképtelen csere
Nagyon tanulságos számunkra az Andrássy út 21. sz. ház ügye is, ez ugyanis azt húzza alá, hogy mennyire fontos lenne mielőbb meglakítani a Körönd 3 lakóinak egyesületét és pert kezdeményezni az ÁLLAM - ill. az őt képviselő KVI - ellen.
Az Andrássy út 21-es számú ház lakóközösségi egyesülete is
pert indított az önkormányzat, illetve a vevõ Amelus Kft. ellen,
hasonlóan az adásvételi szerzõdés megsemmisítését kérve.
Ebben a perben a legutolsó tárgyalást január 25-én tartották,
az újabb fordulóra pedig március elsején kerül sor. Erdélyi Mihály,
a lakók képviselõje lapunkat úgy tájékoztatta, hogy a
perben már márciusban ítélet várható. Az itt élõk nem egyszerûen
a semmiség kimondását kérik a bíróságtól, hanem azt is,
hogy foglaljon állást a lakók elõvásárlási jogának kérdésében
is. A lakók ugyanis korábban több alkalommal is meg
akarták vásárolni bérelt lakásaikat, de az önkormányzat nekik
nem adta el. Az egyesület perbe hívta az ügyészséget is, ezt az
indítványt azonban a bíróság egyelõre nem méltányolta –
mondta a lakóegyesület elnöke.
Az ügyészségi törvény olyan esetekben teszi lehetõvé a törvényességi
felügyelet perbe avatkozását, ha a vitatott ügyben
közérdekrõl van szó, illetve a perben lévõ valamelyik fél ezt
igényli is. Az Andrássy úti paloták esetében mindkét feltétel
adott, hiszen az Andrássy úti paloták önkormányzati, következésképp
kincstári tulajdonban voltak, s azokat pályáztatás
nélkül adta el az önkormányzat.
Ráadásul úgy értékesítette az ingatlanokat, hogy nem tett
eleget bérbeadói kötelezettségének a lakókkal szemben.
Hûen? Hûtlenül?
A másik feltétel is adott a perbe avatkozáshoz, hisz a lakók maguk
tettek panaszt az ügyben, s kérték az ügyészség beavatkozását.
A Fõvárosi Fõügyészség más Andrássy úti ingatlanok adásvételi
szerzõdését is vizsgálja, de a többi ügyben még nem alakította
ki álláspontját – hangsúlyozta Morvai Attila szóvivõ.
Az Andrássy úti paloták ügye már a Legfõbb Ügyészséget
is megjárta, ahol olyan álláspont született, hogy a képviselõ-
testület számára az önkormányzati vagyon nem saját vagyonnak,
hanem idegen vagyonnak minõsül, következésképp
– ha bebizonyosodik, hogy áron alul adták el – a képviselõ-
testület tagjaival szemben felmerülhet a hûtlen kezelés
gyanúja. Az ügyben részint a Nemzeti Nyomozóhivatal, részint
a BRFK gazdaságvédelmi osztálya nyomoz.
CSINOS KIS ÜGY Az Andrássy út 21-es számú házat 295 millió forintért
és egy fürdõszobaszalonért adta el az önkormányzat az Amelus
Kft.-nek. Pontosabban az említett vételár mellett azt a fürdõszobaszalont
ajánlotta fel cserébe a vevõ, amelyet még 1998-ban magától az
önkormányzattól vásárolt. Ráadásul a csereingatlan visszavásárlására
opciós, tehát elõvásárlási jogot szerzett. Érdekes, hogy az Andrássy út
21-es számú ház lakói közül a lelépési pénzt illetõen már többekkel
megegyezett az ingatlan megvásárlója, akik már el is költöztek. Nagy
magabiztosságra vall ez a lépés, holott ha a bíróság ebben az ügyben
is kimondja az adásvétel semmisségét, akkor a babaruha – elvben – a
már kiköltözött lakóknak is visszajár.
Törvénytelen lakbéremelés Terézvárosban?
Egy hatályon kívül helyezett fővárosi rendeletre hivatkozva fogadták el a bérleti díjak
drágítását.
A Helyi Théma c. ingyenes budapesti lap legújabb számában megjelenő írás azért érdekes, mert házunk lakói is horribilis lakbéremelésről szóló értesítést kaptak az év elején, és - jelen sorok írójának tudomása szerint - ezt a bérlők tudomásul is vették.drágítását.
Lehet, hogy nem kellett volna?
A cikket idemásolom, azzal, jó lenne, ha minél többen elmondanák véleményüket róla.
Brutális mértékű szociális lakbéremelésre került sor a VI. kerületben. Tetejébe még az is kiderült, hogy a polgármesteri előterjesztéssel készült javaslatot egy hatályon kívül helyezett fővárosi rendeletre alapozták.
Az összkomfortos lakások bérleti díja 108 forintról 296 forintra nőtt Terézvárosban. Ugyanebben a kategóriában Erzsébetvárosban 252 forintot, Zuglóban 182-öt, Angyalföldön 241-et, a Belvárosban pedig - hogy csupán a szomszédos kerületeket említsük - 131 forintot kell fizetni a szociális bérletek négyzetméteréért.
Négy évig nem volt
A Duna túlpartján, a Budavárban 180 forint a lakbér négyzetméterenként, holott az ottani bérlakások lényegesen értékesebb ingatlanokban találhatók. Az ugyan igaz, hogy a VI. kerületben négy évig nem volt lakbéremelés, sőt az önkormányzati választások idején úgy tűnt, hogy nem is lesz, hisz Verók István polgármester például ezzel kampányolt, s nyert. Másfél hónappal később viszont saját maga terjesztette elő a rendkívüli emelést a Fővárosi Közgyűlés 1995-ös (X. 20.) rendeletére hivatkozva, amely kimondja, hogy a "lakbéreket fokozatosan, de évente egyszer lehet emelni, maximum 150 százalékkal".
A baj csak az, hogy 2006. április 14-én a Fővárosi Közgyűlés hatályon kívül helyezte ezt a rendeletét, egyben irányelveket fogalmazott meg.
Emelési feltételek
Elméletileg - a jogszabályok értelmében - a jegyző nem is ellenjegyezhette volna ezt a képviselő-testületi döntést, hiszen ilyen formában ez nem felel meg a jogszabályoknak, ám vétót mégsem emelt. A fővárosi irányelvek 2. paragrafusa úgy szól, hogy a lakbéreket az épület karbantartásával, takarításával, megvilágításával és a szemétszállítással megdráguló költségek arányában lehet emelni.
Jogászok szerint a polgári törvénykönyv előírásait is sérti a terézvárosi lakbéremelés, hisz a szolgáltatásnak és az ellenszolgáltatás értékének arányban kell állnia egymással. A terézvárosi szociális bérletekben a korábbiaknál nagyobb mértékű karbantartásról nem tudnak a lakók, a takarítás úgy megy, ahogyan régen, a megvilágításban változást senki nem tapasztalt, legfeljebb a szemétszállítás lett drágább. Miközben tehát érdemben a szociális bérlakások kezelésében semmi nem változott, a lakbérek 174 százalékkal emelkedtek.
Így lett Magyarország legdrágább szociális lakbérű kerülete Terézváros, ahol a szociális lakbérek nagysága meghaladja más fővárosi kerületek piaci alapú lakbéreit is.
Terézvárosban a régi "tanácsi" lakások többsége 1993 után a lakók tulajdonába került, lényegében és többségében csak a műemléki védettségű házak lakásai maradtak szociális bérlakások, mert ezeket a műemlékvédelmi hivatal nem engedte eladni. A bérlakásokban rekedt bérlők - huszonkét műemléki házról van szó, többségük az Andrássy úton található - jelentős százaléka nyugdíjas, akiket súlyosan érint a brutális mértékű lakbéremelés, ráadásul a régi építésű bérlakások nem kis része nem is kis alapterületű. A kerületben lévő, nagyjából ezer bérlakásból az önkormányzat információink szerint legfeljebb 100 millió forint bevételre tesz szert, ez a kerület éves költségvetésének még az egy százalékát sem éri el.
Elüldözik a lakókat
Nehezen érthető hát a rendkívüli megszorítás. Arra azonban mindenképp alkalmas a jelentősen megemelt lakbér, hogy a lakókat, különösen a kispénzű nyugdíjasokat kisebb lakásokba kényszerítse, sőt elüldözze, ahogyan az az Andrássy út számos palotájában már meg is történt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
