A házunk homlokzatfelújítására nemzetközi díjnyertes, kész terveket készítettek, amit a kerületi önkormányzat őriz. Már csak pénz és kivitelező kell hozzá és varázsütésre eredeti pompánkban ragyoghatnánk!
Hogy honnan veszem ezt? Hát innen:
A fiatalabbaknak Bőrönd Ödön jut róla az eszébe, aki itt ült bőröndjein, az idősebbeknek Kodály Zoltán, aki több mint négy évtizedig lakott az Andrássy út 89. szám alatt és gyakran lehetett látni a Köröndön.
A Körönd Budapest egyik legszebb tere, egy különleges sziget. Varázsát talán az is adja, hogy itt nem egy valódi csomópont okán szélesedett ki az Andrássy út, mint az Oktogonnál, hanem az arányosság kedvéért, hogy ezzel is kiemeljék, hogy innentől megváltozik a házak építési rendje.
Jelenleg már folyamatban van a Körönd bérpalotáinak a felújítása, azonban amikor az Europa Nostra-díjat odaítélték, akkor még csak a tervek voltak készek, azonban már azokat is – a helyreállítás szándékát - olyan jelenetősnek ítélték, hogy fontosnak érezték ezt a díjjal is kifejezni.A Fővárosi Közmunkák Tanácsa annak idején nagyon pontosan beosztva, építési szempontból négy szakaszra osztotta az Andrássy utat (akkor Sugárutat). Az első szakaszon belül - amely a mai Bajcsy-Zsilinszky úttól az Oktogonig tartott - csak három- illetve négyemeletes házakat lehetett építeni.
Az Oktogontól a Kodály köröndig két- és három-emeleteseket, utána pedig maximum két- emeleteseket, amelyeknek zárt sorban kellett lenniük és rendelkezniük kellett előkerttel.
Az utolsó részen, a Bajza utca (akkor Hajtsár utca) és a Városliget között pedig az út mindkét oldalán 14 telket parcelláztak ki, amelyekre önálló épületeket kellett építeni. A Kodály körönd, vagyis akkori nevén Kör tér, mintegy választóvonalként is szolgált, jelezve, hogy innentől a sűrűn beépített város egy kis levegőhöz (és zöld felülethez jut), hogy aztán fokozatosan feloldódjon a Városliget parkjaiban.
Ez az érzés, hogy kiszabadulhatunk a betonrengetegből, ma is érezhető, ha megérkezünk a Körönd kinyíló terére, melyet diszkréten háttérbe húzódva - napjainkban már hatalmas fák lombkoronája mögé rejtve - ölel körbe négy palota.
A Sugárút tervei a kiegyezés után születtek, azzal a szándékkal, hogy Budapest méltó társa legyen Bécsnek és Európa akkori világvárosainak. Mintaként szolgált Párizs sugárutas és körutas városrendezése is. A Sugárút tervein többen is dolgoztak, de közülük Petschacher Gusztáv nevét kell első helyen kiemelnünk, aki a végső részleteket készítette el a nagy fejlesztés kivitelezésének megkezdéséhez.
Petschacher ötlete volt a díszudvarok létrehozása, melyek kastélyszerűvé teszik a négy palotát, és az ő tervei alapján épült meg az Andrássy út 88-90. szám alatti neoreneszánsz stílusú palota 1880 és 1882 között. A homlokzatán gazdag ornamentikával és aranyozott sgrafittókkal ékesített - utóbbiak kivitelezésén Székely Bertalan is dolgozott - épület kétség kívül a legdíszesebb a négy palota közül. Megrendelője a MÁV Nyugdíjintézete volt, csakúgy, mint az Andrássy út 83-85. szám alattinak.
Ez a palota 1882 és 1884 között épült Kauser József tervei alapján. A Liget felé eső másik két palotát Bukovics Gyula tervezte. (Bukovics Ybl irodavezető építésze is volt, nevéhez fűződik többek között két olyan ismert épület is, mint a Földművelésügyi Minisztérium Kossuth téri épülete illetve a turai Schossberger kastély.)
Az Andrássy út 87-89. szám alatt álló palota kupolái formai hasonlóságot mutatnak a turai kastély aulájának és télikertjének hasonló elemeivel, míg a vele szemben lévő - az Andrássy út 92-94. szám alatti - épület tetején az Ybl tervezte Polláck Mihály téri Károlyi-palota mansart kupolái ismétlődnek meg megduplázva. E két franciás neoreneszánsz stílusú bérpalotának Hübner Nándor (Ferdinánd) építési vállalkozó volt a megrendelője.
A 87-89. szám alatti palota lakója volt Kodály Zoltán, aki 1924-től egészen a haláláig, 1967-ig lakott itt egy négyszobás lakásban. Kodályt itt a világ legkülönbözőbb részeiről érkező - köztük nem egy neves, világhíres- művész kereste fel. A lakás 1990-től Kodály Emlékmúzeumként fogadja a látogatókat, bepillantást engedve az itt élők világába.
(Az egész Sugárút egyik legpompásabb belső terű lakása a 92-94. szám alatti házban volt. Ez egy kazettás mennyezetes, kandallós, márványmedencés fürdőszobás lakás hosszú ideig a SZOT -Szakszervezetek Országos Tanácsa - tulajdonában volt, de később eladták.) Az épületek előtti négy parkmezőben 1902-03-ban helyezték el Zrinyi Miklós, Bethlen Gábor, Bocskai István és gróf Pálffy János szobrait, melyeket Ferenc József király adományozott a fővárosnak. E négy alkotás közül mára egyedül Zrinyi szobra áll az eredeti helyén. A Pálfyt ábrázoló szobor eltűnt, a két erdélyi fejedelemét pedig a Milleneumi emlékműre helyezték át, ahol a Habsburg családhoz köthető személyek eltávolított szobrai helyére kerültek. A Körönd azonban nem maradt szobor nélkül, ma Zrinyié mellett Szondi Györgyé, Vak Bottyánné és Balassi Bálinté látható.
A történeti felsoroláshoz hozzá tartozik az az információ is, hogy egy időben a Körönd Hitler nevét viselte (míg az Oktogon Mussoliniét). A négy parkmezőben álló óriásira nőtt platánfa az utolsó emléke a Sugárút egykori platánsorának.
A II. világháború utáni évtizedek romlása után egyre sürgetőbb volt a paloták restaurálása, melyhez azonban elengedhetetlen előfeltétel volt a hiteles helyreállítási tervek megalkotása. Ehhez dolgozott ki a Nagy Bálint vezette N&n építészeti stúdió egy olyan, úgynevezett digitális orthofotós rekonstrukciós technológiát, melynek segítségével pontos és torzulásmentes felmérést lehetett készíteni az épületek homlokzatáról, majd ezeknek a felvételeknek a segítségével kétdimenziós számítógépes rajzot és háromdimenziós fotórealisztikus modellt alkottak. Az Europa Nostra bizottság a Kodály körönd esetében ezt a nagyon alapos helyreállítási tervanyagot díjazta, és ami nagy örömünkre már kezd testet ölteni, hiszen az első palota helyreállítása már megtörtént és a másodiké is folyamatban van.
Szerintem az egyik legszebb tartalma a passzió szónak van, utalva az olyan cselekedetekre, amelyeket pusztán a saját kedvtelésünkre, örömünkért teszünk. A városépítészet nyelvére átfordítva én azt mondom, hogy ha az Oktogon a praktikusság, akkor a Körönd a passzió az Andrássy úton, ahol önkéntelenül is lassít az ember, szívesen áll meg és néz körbe, házról-házra, fáról-fára és szoborról-szoborra. Nem keresi az okát, sem az értelmét, csak örül neki, mert érzi, hogy jó.
A Körönd talán az utolsó egységes - beleértve a környezetét, azaz a fáit is - emléke az aranykorát élő Budapest reprezentatív főutcájának, a Sugárútnak. Palotái teljes felújítása után a reneszánsz korának és a békebeli világnak egy olyan varázslatos ötvözetét fogja kínálni, mely nemcsak nekünk, de a világ bármely részéről ideérkezőknek is ugyanazt a csodát fogja jelentetni.
(Az írás megjelent a Szép Magyarország magazin „Meseszép Budapest” című lapszámában)
Jelentem, sikerült személyesen beszélnem Nagy Bálint úrral.
A munkát érdekes módon az Terézvárosi Önkormányzat főépítésze rendelte meg tőle mind a négy palotára, 10-15 évvel ezelőtt, és ott is őrzik az elkészült dokumentációt. A szemközti leégett ház restaurálásnál fel is használták munkáját, csak sajnos rosszul alakultak ott a dolgok. A Kodály házra haragszik, mert ott egyáltalán nem foglalkoztak a tervei szerinti eredeti állapot helyreállításával, egyszerűen az egészet lefújták egy színű kőporral - az sokkal olcsóbb volt. A mi házunk homlokzatfelújításához megvan minden sablon a kerületi főépítészeti irodában. Szerinte csak süketelés a műemlékvédelmi előírásokra hivatkozva kizárni bennünket a privatizációból. A mostani drasztikus lakbéremelésről pedig osztja sejtelmeinek: ki akarnak innen paterolni bennünket...
Tárnoki Gábor András
