A belvárosi polgármester megvásárolhatta műemlék kéglijét - és mi miért nem?

A címben feltett költői kérdésre a válasz alighanem Orwell Állatfarmjában található. (Lásd még: Egyenlőség).

Magát a sztorit itt, az Index-en olvashatja el, akit érdekel, hogy miből lesz a cserebogár, illetve, hogy hogyan lesz egy - jogtalanul kiutalt - szolgálati lakásból a piaci ár felén, hosszúlejáratú törlesztési szerződéssel megvehető kecó. A történettel az RTL Klub Híradója is foglalkozott.

Eközben a mi bérházunk lakóinak nem, hogy nem engedik megvásárolni bérleményüket, lényegében röghöz kötnek bennünket: a cserét praktikusan ellehetetlenítették azzal, hogy úgynevezett piaci lakbért fizettetnek az új bérlővel (ami, persze nonszensz: a piacon a kereslet-kínálat szabja meg az árakat, nem pedig egy önkormányzat vagy egy kormányintézmény; ebben a lerobbant, elhanyagolt, átjáróházzá züllesztett házban a piac nem igazolná vissza az 1000 Ft/nm-es bérleti díjat - ami egy 100 nm-es lakás esetében havi 100.000 Ft-ot jelent, és nem tartalmazza a víz- és csatornahasználati díjat, a szemétszállítás költségét stb. (A rezsiről nem is beszélve.) Tény persze, hogy garantált: az év nagyobbik részében sötétedés után, az épület egyes lépcsőházaiban egész évben nappal sincs világítás, úgyhogy a közlekedés csaknem folyamatosan baleset- és életveszélyes.