A címben feltett költői kérdésre a válasz alighanem Orwell Állatfarmjában található. (Lásd még: Egyenlőség).
Magát a sztorit itt, az Index-en olvashatja el, akit érdekel, hogy miből lesz a cserebogár, illetve, hogy hogyan lesz egy - jogtalanul kiutalt - szolgálati lakásból a piaci ár felén, hosszúlejáratú törlesztési szerződéssel megvehető kecó. A történettel az RTL Klub Híradója is foglalkozott.
Eközben a mi bérházunk lakóinak nem, hogy nem engedik megvásárolni bérleményüket, lényegében röghöz kötnek bennünket: a cserét praktikusan ellehetetlenítették azzal, hogy úgynevezett piaci lakbért fizettetnek az új bérlővel (ami, persze nonszensz: a piacon a kereslet-kínálat szabja meg az árakat, nem pedig egy önkormányzat vagy egy kormányintézmény; ebben a lerobbant, elhanyagolt, átjáróházzá züllesztett házban a piac nem igazolná vissza az 1000 Ft/nm-es bérleti díjat - ami egy 100 nm-es lakás esetében havi 100.000 Ft-ot jelent, és nem tartalmazza a víz- és csatornahasználati díjat, a szemétszállítás költségét stb. (A rezsiről nem is beszélve.) Tény persze, hogy garantált: az év nagyobbik részében sötétedés után, az épület egyes lépcsőházaiban egész évben nappal sincs világítás, úgyhogy a közlekedés csaknem folyamatosan baleset- és életveszélyes.
szombat, november 22
hétfő, június 2
Felszámolják az egyik köröndi palota privatizátorát - bizonytalanságban a lakók
A Figyelő és nyomában a HVG hírportálja is beszámolt róla, hogy felszámolási eljárás indult az Andrássy út 83-85 sz. házat privatizáló társaság ellen. A cikk a linkre kattintva érhető el. http://hvg.hu/kkv/20140529_Felszamoljak_a_Kodaly_korondi_palota_felu
szerda, május 21
Levélváltás a tulajdonossal - a MNV ZRt válasza
A közelmúltban, számos lakó különböző jellegű felvetése, panasza, kérdése alapján a lakóközösség választott képviselői - Rubesch Judit, dr. Halász György és Bauer Gábor - levélben keresték meg a tulajdonos állami Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ZRt egyik, illetékes vezetőjét, Mihályfi Lászlót. A válaszlevelet idekattintva olvashatja el. A mi levelünket is hamarosan feltesszük ide.
Örülnénk, ha minél többen megosztanák - hozzászólás formájában - a véleményüket Mihályfi Úr válaszával kapcsolatban.
Üdvözlettel,
a blog szerkesztői
Örülnénk, ha minél többen megosztanák - hozzászólás formájában - a véleményüket Mihályfi Úr válaszával kapcsolatban.
Üdvözlettel,
a blog szerkesztői
csütörtök, március 13
Mélyrepülés - egy blogger szemével
Mélyrepülés a neve annak a blognak, amely néhány nagyszerű fotóval dokumentálja házunk homlokzatának lassú pusztulását. A blogger ezt írta bejegyzésében:
Andrássy út, mármint Kodály körönd, furcsa, hogy a házak címe nem az, hogy Kodály körönd 1-3, hanem Andrássy 88-90.
Andrássy út, mármint Kodály körönd, furcsa, hogy a házak címe nem az, hogy Kodály körönd 1-3, hanem Andrássy 88-90.
ez a ház meg csak ragyogott a harmincfokos koradélutáni kánikulában, és én nem tudtam szabadulni tőle. A MÁV- nyugdíjintézetének volt a bérháza, 1880-ban építették, Gustav Petschacher tervei alapján. de nem is ez a legérdekesebb, hanem a díszítését imádom. még akkor is ha megkopott, helyenként omladozik meg hiányoznak az arany cirádák. az okos művtöris könyvemben azt írják, hogy sgraffitonak hívják ezt a technikát, és az a lényege, hogy a különböző színű rétegeket felfestik egymásra, majd visszakaparják a minták szerint. Itt a figurális részeket Székely Bertalan készítette.
a képen nem érezni annyira, de a belső kertben, ahol ha felnéztem, rózsaszín köpeny lógott az ablakban, alatta csipkefüggönyök, olyan nyugalom honolt, hogy szívem szerint, ha tehettem volna, bemászom a kertben levő zöldfényű padokhoz, a hatalmas fák alá, ott jó hűvös is volt, és csak nem gondolok semmire. hallgatom a város morajlását. meg nézem az árnyékokat.
http://melyrepules.tumblr.com/post/53109923166/andrassy-ut-marmint-kodaly-korond-furcsa-hogy-a
csütörtök, január 30
Bérleti jog eladása, csere - egy cikk a témában
Hosszú időn át elhanyagoltam ezt a blogot, pedig a legutolsó bejegyzés óta a helyzet nem sokat változott (jobb semmi esetre sem lett). Kincstár érdemben továbbra sem "tárgyal" a lakókkal; egyre gyakrabban hallom bérlőtársaktól, hogy elcserélnék a lakást - értsd: eladnák a bérleti jogot -, de lepattannak a hivatalról. Tudok olyan lakóról, akinek "állítólag" sikerült vizes, penészes földszinti lakását a Kincstárral lakhatóra cseréltetni, de a részleteket nem ismerem. Szóval a sok ismeretlen között bolyongva botlottam bele az alábbi cikkbe, amelynek szerzője megpróbált utánajárni - általában a kincstári tulajdonban lévő bérlakások "adás-vétele", csereberéje lehetőségeinek, feltételeinek, buktatóinak; és a fotókból ítélve szemmel láthatóan az Andrássy 88-90-ben (is) körülnézett.
Budapesti, 170 négyzetméteres, belvárosi felújított lakás 12 millió forintért eladó. Átverés vagy igazi hirdetés? Kicsit mindkettő: ennyiért be lehet költözni, azonban mégsem a lakást veszed meg, csupán a bérleti jogot. Most megpróbálunk eligazodni az állami tulajdonú lakások jogi útvesztőiben.
Alacsony rezsivel
Nehéz rájuk akadni, de a legtöbb esetben ideális választásnak tűnik a kincstári tulajdonú ingatlan. Az esetek legnagyobb részében a főváros egy frekventált pontján, nagyon alacsony áron lehet hozzájutni olyan lakáshoz – legalábbis a hirdetések szerint –, amelynek rezsije messze alulmúlja a piaci viszonyokat. De találkozni lehet olyan ajánlattal is, amelyben csupán a gázért és az elektromos áramért kell fogyasztás szerint fizetni, minden más (közös költség, csatorna- és szemétszállítási díj, stb.) csupán 18 ezer forint egy majdnem 60 négyzetméteres lakás esetén. Ennél vonzóbbat nehezen lehet elképzelni.
Kincstári tulajdon
A valóság azonban sokkal bonyolultabb, mint azt az ajánlatokat böngésző egyszerű vásárló gondolná. Ezek az ingatlanok ugyanis a magyar állam tulajdonát képzik – még csak nem is a helyi önkormányzathoz tartoznak. Vagyis minden, az ingatlannal kapcsolatos kérdésben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. az illetékes.
Mindenek előtt: kincstári tulajdonba két módon kerülhet lakás. A legritkább esetben egy lakástulajdonos örökösök nélkül hal meg, így minden vagyona – így az ingatlana is – az államra száll. Gyakrabban fordul elő, hogy az állam valamilyen oknál fogva az önkormányzatoktól von magához ingatlant – általában a fokozottan védett, műemléki épületekben lévő lakásokat passzolják így le a helyi vezetők, hogy ne az adott település büdzséjét terhelje a felújítási- és karbantartási költség. Mindebből egyértelműen kiderül: állami tulajdon esetében a hirdetés feladója a bérleti jogát igyekszik áruba bocsátani. Ám hivatalosan ezt sem teheti meg.
Nem eladható
Az adás-vétel lehetőségeiről és a jogi bonyodalmakról a Vagyonkezelőtől kértünk eligazítást. Az első kérdés: mennyit ér a bérleti jog? (Az eladásra kínált lakások mindegyikénél határozatlan idejű bérleti szerződésről beszélünk, vagyis a bérlő egész életében ott lakhat. A jog családon belül tovább vihető, ha az adott családtag a lakásba be van jelentve.) A főszabály általában az, hogy az adott lakás piaci értékének a feléért cserél gazdát a bérleti lehetőség. Ennek meghatározásába egy adott ponton azonban az állam is bekapcsolódik. Az ügyintézés legnagyobb csavarja azonban most jön: minthogy a bérleti jog nem vagyon értékű, tehát szabadon nem értékesíthető jog, így eladni és megvenni sem lehet. Kincstári lakás csak és kizárólag csere-alapon vándorolhat bérlőről bérlőre.
Az állam, mint karbantartó
Jeleztük már: minden kérdésben a Vagyonkezelővel kell egyeztetni. Ez odáig terjed, hogy – amennyiben a bérleti szerződésben erről másként nem rendelkeztek – az ingatlanban található nyílászárók, burkolatok cseréje is állami feladat, nem beszélve az esetleg károk (például csőtörés) utáni helyreállításról és szerelésekről. Minthogy általában műemléki védelem alatt álló ingatlanokról beszélünk, a bérbeadó – vagyis a kincstár – megszabhatja, hogy mit alakíthat át a bérlő és minek kell az eredeti formájában megmaradnia.
Csak cserélhető
Ugyanakkor az állam abba is beleszól, mire cserélhetjük el a bérleti jogot. A törvény szerint csak azonos településen lévő, tehermentes, a kincstári tulajdonúnál nem rosszabb állapotú és komfort fokozatú ingatlan tulajdonjoga jöhet szóba. A jogszabály számtalan kitételt tartalmaz még, valamint annak a lehetőségét, hogy bár az érintett felek mindenben megállapodhatnak, a végső szót a tulajdonosnak, vagyis az államnak kell kimondania, ami akár lehet elutasító is.
Új bérlői szerződés
Ha végül mégis megvalósul a csere, az új bérlőt ekkor érheti az igazi meglepetés. Bár a jogszabály szerint pontosan ugyanolyan szerződést kell kötni vele, mint az előző lakóval – vagyis határozatlan idejűt –, de a bérleti díjat szabadon módosíthatja a kincstár a vagyoni-, szociális- és egészségügyi helyzetre való tekintettel. Könnyen előfordulhat tehát, hogy a kedvező rezsi a beköltözés pillanatában a duplájára emelkedik.
Az állami kisajátítás kockázata
Szintén nem árt tudni az üzletkötés előtt, hogy az állam bármikor – három hónapos határidővel – kisajátíthatja az ingatlant, vagyis az új bérlőnek mennie kell. Igaz, ilyenkor a kincstár köteles cserelakást felajánlani. Összegzésként elmondható: legalább annyi hátránya és buktatója van egy kincstári lakásnak, mint amennyi előnye. Még a vásárlási szándék rögzítése előtt érdemes tehát a Vagyonkezelőnél minden apró részlet iránt érdeklődni, nehogy felesleges köröket fussunk, pénzt és időt pazarolva a szükséges dokumentumok beszerzésére.
Mi az a kincstári lakás?
Budapesti, 170 négyzetméteres, belvárosi felújított lakás 12 millió forintért eladó. Átverés vagy igazi hirdetés? Kicsit mindkettő: ennyiért be lehet költözni, azonban mégsem a lakást veszed meg, csupán a bérleti jogot. Most megpróbálunk eligazodni az állami tulajdonú lakások jogi útvesztőiben.
Alacsony rezsivel
Nehéz rájuk akadni, de a legtöbb esetben ideális választásnak tűnik a kincstári tulajdonú ingatlan. Az esetek legnagyobb részében a főváros egy frekventált pontján, nagyon alacsony áron lehet hozzájutni olyan lakáshoz – legalábbis a hirdetések szerint –, amelynek rezsije messze alulmúlja a piaci viszonyokat. De találkozni lehet olyan ajánlattal is, amelyben csupán a gázért és az elektromos áramért kell fogyasztás szerint fizetni, minden más (közös költség, csatorna- és szemétszállítási díj, stb.) csupán 18 ezer forint egy majdnem 60 négyzetméteres lakás esetén. Ennél vonzóbbat nehezen lehet elképzelni.
Kincstári tulajdon
A valóság azonban sokkal bonyolultabb, mint azt az ajánlatokat böngésző egyszerű vásárló gondolná. Ezek az ingatlanok ugyanis a magyar állam tulajdonát képzik – még csak nem is a helyi önkormányzathoz tartoznak. Vagyis minden, az ingatlannal kapcsolatos kérdésben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. az illetékes.
Mindenek előtt: kincstári tulajdonba két módon kerülhet lakás. A legritkább esetben egy lakástulajdonos örökösök nélkül hal meg, így minden vagyona – így az ingatlana is – az államra száll. Gyakrabban fordul elő, hogy az állam valamilyen oknál fogva az önkormányzatoktól von magához ingatlant – általában a fokozottan védett, műemléki épületekben lévő lakásokat passzolják így le a helyi vezetők, hogy ne az adott település büdzséjét terhelje a felújítási- és karbantartási költség. Mindebből egyértelműen kiderül: állami tulajdon esetében a hirdetés feladója a bérleti jogát igyekszik áruba bocsátani. Ám hivatalosan ezt sem teheti meg.
Nem eladható
Az adás-vétel lehetőségeiről és a jogi bonyodalmakról a Vagyonkezelőtől kértünk eligazítást. Az első kérdés: mennyit ér a bérleti jog? (Az eladásra kínált lakások mindegyikénél határozatlan idejű bérleti szerződésről beszélünk, vagyis a bérlő egész életében ott lakhat. A jog családon belül tovább vihető, ha az adott családtag a lakásba be van jelentve.) A főszabály általában az, hogy az adott lakás piaci értékének a feléért cserél gazdát a bérleti lehetőség. Ennek meghatározásába egy adott ponton azonban az állam is bekapcsolódik. Az ügyintézés legnagyobb csavarja azonban most jön: minthogy a bérleti jog nem vagyon értékű, tehát szabadon nem értékesíthető jog, így eladni és megvenni sem lehet. Kincstári lakás csak és kizárólag csere-alapon vándorolhat bérlőről bérlőre.
Az állam, mint karbantartó
Jeleztük már: minden kérdésben a Vagyonkezelővel kell egyeztetni. Ez odáig terjed, hogy – amennyiben a bérleti szerződésben erről másként nem rendelkeztek – az ingatlanban található nyílászárók, burkolatok cseréje is állami feladat, nem beszélve az esetleg károk (például csőtörés) utáni helyreállításról és szerelésekről. Minthogy általában műemléki védelem alatt álló ingatlanokról beszélünk, a bérbeadó – vagyis a kincstár – megszabhatja, hogy mit alakíthat át a bérlő és minek kell az eredeti formájában megmaradnia.
Csak cserélhető
Ugyanakkor az állam abba is beleszól, mire cserélhetjük el a bérleti jogot. A törvény szerint csak azonos településen lévő, tehermentes, a kincstári tulajdonúnál nem rosszabb állapotú és komfort fokozatú ingatlan tulajdonjoga jöhet szóba. A jogszabály számtalan kitételt tartalmaz még, valamint annak a lehetőségét, hogy bár az érintett felek mindenben megállapodhatnak, a végső szót a tulajdonosnak, vagyis az államnak kell kimondania, ami akár lehet elutasító is.
Új bérlői szerződés
Ha végül mégis megvalósul a csere, az új bérlőt ekkor érheti az igazi meglepetés. Bár a jogszabály szerint pontosan ugyanolyan szerződést kell kötni vele, mint az előző lakóval – vagyis határozatlan idejűt –, de a bérleti díjat szabadon módosíthatja a kincstár a vagyoni-, szociális- és egészségügyi helyzetre való tekintettel. Könnyen előfordulhat tehát, hogy a kedvező rezsi a beköltözés pillanatában a duplájára emelkedik.
Az állami kisajátítás kockázata
Szintén nem árt tudni az üzletkötés előtt, hogy az állam bármikor – három hónapos határidővel – kisajátíthatja az ingatlant, vagyis az új bérlőnek mennie kell. Igaz, ilyenkor a kincstár köteles cserelakást felajánlani. Összegzésként elmondható: legalább annyi hátránya és buktatója van egy kincstári lakásnak, mint amennyi előnye. Még a vásárlási szándék rögzítése előtt érdemes tehát a Vagyonkezelőnél minden apró részlet iránt érdeklődni, nehogy felesleges köröket fussunk, pénzt és időt pazarolva a szükséges dokumentumok beszerzésére.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
